Miért nehéz a termékek karbonlábnyomát összehasonlítani

A karbonlábnyom egyre fontosabb szerepet játszik a fenntartható termelésben és fogyasztásban. Egy termék előállítása során nemcsak az számít, hogy miből készül, hanem az is, hogy hol és hogyan történik a gyártás. Ezután érdemes azt is megvizsgálni, milyen útvonalon jut el a végső felhasználóhoz. Sokan azt feltételezik, hogy az európai gyártás mindig kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a távol-keletről szállítás. Azonban ez nem minden esetben igaz.

Miért lehet jobb egy távol-keleti gyártás az európainál?

Képzeljünk el egy olyan helyzetet, ahol minden alapanyag egyetlen régióban található, például egy távol-keleti országban. Ha a készterméket helyben állítják elő, akkor nincs szükség arra, hogy az alapanyagokat a világ különböző pontjairól összegyűjtsék, majd más földrészre, például Európába szállítsák feldolgozásra. Ezzel máris csökkenthető a szállításból eredő szén-dioxid-kibocsátás.

Ezzel szemben, ha a gyártás egy olyan országban történne, ahol nincsenek meg az összetevők, akkor:

• Az alapanyagokat rendszeresen nagy távolságból kellene a gyártás helyszínére szállítani, például műanyag hordókban, tartályokban vagy más tárolóedényekben, ami jelentősen növeli a szén-dioxid-kibocsátást a fuvarozás során. Nem is beszélve az ezzel keletkező műanyag hulladékra.
• A gyártási folyamat után a készterméket is el kell szállítani a célpiacokra, ami tovább növeli az utazás hosszát és a kibocsátott szén-dioxid mennyiségét.

A fenntarthatóbb megoldás: helyben gyártás és optimalizált szállítás

A késztermék helyi gyártása ott, ahol az alapanyagok is rendelkezésre állnak, környezetvédelmi szempontból előnyösebb lehet, mivel így a fuvarozásból eredő szén-dioxid-kibocsátás minimalizálható. Az alábbi tényezők ezt támasztják alá:

• Kevesebb szállítás szükséges, hiszen az alapanyagokat nem kell mozgatni a világ különböző pontjai között, így a kibocsátás is alacsonyabb.
• A készterméket könnyebb és környezetbarátabb csomagolásban lehet szállítani – például egyszerű papírcsomagolásban és kartondobozban –, ami tovább csökkenti a fuvarozásból adódó kibocsátást.
• Energiahatékony közlekedési módok alkalmazhatók, például vonattal történő szállítás, amely lényegesen kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint a repülő vagy tengeri fuvarozás.

A logisztikai lánc optimalizálása kulcsfontosságú

Ha egy termék összetevői egy adott földrajzi régióban megtalálhatók, akkor ott érdemes azt előállítani. Ugyanis az összetevők helyi beszerzése és a gyártás minimalizálja a hosszú távú szállításból adódó szén-dioxid-kibocsátást. Bár a helyi gyártás sok esetben előnyös lehet, ha az alapanyagok nem állnak rendelkezésre helyben, a nagyobb fuvarozási igények miatt végső soron magasabb lehet a kibocsátás.

A tudatos fogyasztás és a logisztikai lánc optimalizálása segíthet csökkenteni a bolygóra nehezedő terhelést. Ezért fontos szem előtt tartani, hogy nemcsak a „hol” számít, hanem az is, hogy milyen körülmények között és milyen szállítási útvonalon jut el hozzánk egy adott termék. Hiszen logikusan ezek határozzák meg a végső karbonlábnyomot.

A karbonlábnyomot mindig komplex módon kell vizsgálni

Mivel a termékek összehasonlítását számos tényező befolyásolja, mint az összetevők, a gyártási folyamatok, a szállítási láncok, a csomagolás és a felhasznált energia, két mosólap esetén – ha az egyik Magyarországon, a másik Kínában készül – nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a magyar gyártás kevesebb szén-dioxidot bocsát ki. A szállítás csökkentése mellett az alapanyagok termesztése és előállítása is jelentős mértékben befolyásolja a kibocsátást. Ezért a teljes életciklus-értékelés nélkül nem határozható meg, melyik megoldás a környezetbarátabb. Így a különböző szempontok, mint az alapanyagok előállítási módszere, a gyártási energiaforrások és a csomagolás, eltérően hatnak a végső karbonlábnyomra. Önmagában a szállításból eredő extra teher nem garantálja, hogy a magyarországi gyártás automatikusan környezetbarátabb. Miért? Mivel a felhasznált alapanyagok eltérő ökológiai és karbonlábnyomot generálnak. Emiatt sem lehet kizárólag a szállítási terhek alapján egyértelműen kijelenteni, hogy a helyi gyártás jobb megoldás.