A háztartás nem „csak egy kis mosogatás”

Az ember azt hinné, hogy 2025-ben már mindenki „felezve viszi” az otthoni feladatokat. Hogy a nők és férfiak egyenlően osztoznak a mosáson, főzésen, takarításon, és senki sem érzi úgy, hogy egy második műszak vár rá a munka után. A social média is olyan képekkel videókkal bombáz, ahol mindenki mindent is együtt csinál. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.

A „mindent is csinálok” generáció

A mai fiatal nők egyszerre szeretnének:

• önálló karriert építeni,
• egészségesen élni és sportolni,
• minőségi párkapcsolatot fenntartani,
• aktív társasági életet élni,
• és mindeközben tökéletes háztartást vezetni.

Csakhogy a nap számukra is csak 24 órából áll.

Mindig mosolyognom kell, amikor valaki jóindulatúan azt mondja otthon: „Csak szólj, és segítek.”
Olyan ártatlanul hangzik. És tényleg jószándék van mögötte. Csak épp van benne egy apró rész, ami kívülről láthatatlan, de belül nagyon is zavaró: ha szólnom kell, akkor még mindig én vagyok az, aki mindent fejben tart.

Mert nem az az igazi munka, amikor valaki odalép a porszívóhoz. Hanem amikor észre is veszi, hogy már ideje lenne. Nem az, amikor valaki leugrik a boltba, hanem amikor már napokkal előtte tudja, mire lesz szükség. Nem akkor kezdődik a házimunka, amikor valaki elmosogat, hanem akkor, amikor valaki fejben már délelőtt összerakja, hogy mi lesz vacsorára, és hogy ahhoz van-e otthon bármi.

Ez az a fajta teher, amit senki nem lát kívülről. Nem látható, pedig egész nap ott fut a fejedben: mennyire van még mosószer, vajon elég lesz-e a kenyér holnapig, mikor is cseréltük utoljára a törölközőt. És ez a rendszer nem kapcsol ki estére sem… legfeljebb elhalkul.

Sokan azt hiszik, a házimunka az a rész, amit kézzel csinálunk. Pedig a neheze fejben történik.

És még mindig túl gyakran ugyanabban a fejben.

Mi lehet a megoldás?

Nem az, hogy a nők „még jobban csinálják”. Hanem, hogy a házimunka közös projekt legyen, ne kizárólag női feladat. Merjük elengedni a maximalizmust és tanuljunk meg segítséget kérni – és elfogadni. Ma már a legtöbb nő nem „csak háztartást vezet”. Legtöbbször logisztikai menedzserek, érzelmi támogatók, karrierépítők és kapcsolattartók, sokszor anyák is egy személyben.

Itt az ideje, hogy erőt vegyünk magunkon, és beszéljünk erről nyíltan és őszintén a párunkkal. Nem vádlóan, nem haraggal, csak őszintén: mi az, ami nehéz, mi az, ami fárasztó, mi az, amin változtatni lehetne. Mert sokszor az ilyen egyenes, tiszta beszéd hihetetlen megkönnyebbülést hozhat. Csak kezdjünk bele.

Például a mosást átveheti a család szinte bármelyik tagja, hiszen végtelenül egyszerű az OKOSmosással mosni. Az odafigyelés óriási érték, talán még sosem volt rá akkora az igény, mint manapság.

A tökéletes otthon nem az, ahol mindig csillog a padló – hanem az, ahol a benne élők jól érzik magukat.

Mindannyian.